fbpx
Home Egészség Helyreállítás Diagnózisok alapján Modern népbetegségek – Clayton és Robotham kutatása
Modern népbetegségek – Clayton és Robotham kutatása

Modern népbetegségek – Clayton és Robotham kutatása

220
0
Olvasási idő: 3 perc

A modern népbetegségek

Egyre többen úgy gondolják, hogy a modern társadalmakban olyan betegségekben szenvednek és halnak meg az emberek idő előtt, amelyek nagy részben megelőzhetőek lennének és egy bő évszázaddal korábban ritkaságszámba mentek. A leggyakoribb ellenérv ezzel kapcsolatban az, hogy a 19. század végén a várható élettartam sokkal alacsonyabb volt és az emberek egyszerűen nem éltek addig, hogy kialakuljanak ezek az “idős korra jellemző” betegségek.

 

Csak a körülményeink változtak

Ha szemügyre vesszük a születéskor várható élettartam statisztikai adatait, akkor valóban azt látjuk, hogy az 1800-as évek végén kb. 10-15 évvel alacsonyabb volt ez a szám. Ha viszont alaposabban szemügyre vesszük a tényeket, akkor arra figyelhetünk fel, hogy a várható élettartam értékét az akkoriban rendkívül magas csecsemő- és gyemekhalandóság alaposan lerontja. Ha ezek után nem a születéskor, hanem az 5 éves életkorban várható statisztikákat hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy 130 évvel ezelőtt nagyjából olyan hosszú életet éltek az emberek, mint manapság!

Más szóval, aki megérte az 5. életévét, jó eséllyel olyan hosszú életre számíthatott, mint a mai “nyugati” társadalmak tagjai!

Ezzel teljesen más megvilágításba kerül és meglehetősen sokkoló tényeket tartalmaz az 1. ábra:

Az ábra az Egyesült Királyság adatait tartalmazza, mivel Európában akkoriban itt volt a legalaposabb és legprecízebb az egészségügy morbiditási és mortalitási adatainak dokumentációja, amelyet prof. Judith Robotham PhD. és prof. Paul Clayton PhD. dolgozott fel.

A szerzőpáros több millió adatot elemzett és analizált fáradságos munkával, kutatási eredményeiket egy cikksorozat formájában, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb presztízsű tudományos lapjában, a Királyi Orvosi Kamara Folyóiratában (Journal of the Royal Society of Medicine) publikálták.

A cikkek óriási visszhangot keltettek, egyetlen érdemi cáfolat nem jelent meg, de mégsem változtatta meg a betegségek megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jelenlegi orvosi felfogást és gyakorlatot.

Egyszerűen annyira betegség és terápia vezérelt az egészségügy, hogy a jelenlegi rendszer teljes reformjára volna szükség ahhoz, hogy a tanulmány felismeréseit a gyakorlatban alkalmazzuk. Pedig az összesítő ábrából egyértelműen látszik, hogy a rettegett szív-és érrendszeri és daganatos betegségek kialakulásának arányát tizedére lehetne csökkenteni!

 

Melyek a kutatás legfontosabb tanulságai?

1. Nem a gének a felelősek a krónikus degeneratív betegségek járványszerű terjedéséért

Manapság alig telik el hét úgy, hogy ne hallanánk újabb felfedezésekről, amelyek valamilyen betegséget egy lehetséges “okozó” génnel hoznának összefüggésbe, ezzel mintegy levéve a felelősséget az abban a betegségben szenvedő ember válláról (mindezzel egyúttal megfosztva annak a felismerésétől is, hogy kezébe veheti a gyógyulását). A tanulmány egyértelműen megmutatja, hogy ugyanolyan genetika mellett (a génjeinket az őseinktől örököltük) legalább tizedére lehetne csökkenteni a társadalom fő halálozási okait jelentő betegségek előfordulását.

A “rossz” gének akkor aktiválódnak, amikor az életmódunkkal mi magunk aktiváljuk őket. Bizonyos gének “csőre töltik a fegyvert”, de a ravaszt mi magunk húzzuk meg!

 

2. Nincs szükség a modern orvostudomány technikai vívmányaira és költséges gyógyszereire ahhoz, hogy drámai javulást érjünk el a társadalom betegségi és halálozási mutatóiban

A jelenlegi testi és genetikai adottságaink lehetővé teszik, hogy a modern társadalmakat sújtó legtöbb betegség kialakulását megelőzzük vagy visszafordítsuk egyszerű étrendi és életmódbeli változtatásokkal. 130-140 éve a mi génjeinkkel ez sikeres volt! Ez nem egy elméleti lehetőség, hanem több millió esettel alátámasztott tény.

A modern orvostudomány az akut betegségek és egészségügyi vészhelyzetek elhárításában óriási haladást ért el, és ezen a téren sokkal számosabbak a lehetőségeink és jobbak az esélyeink, mint a 19. század végén! Valójában soha korábban a történelemben nem voltak ilyen jók a lehetőségek.

 

3. Az életünk utolsó éveit, évtizedeit nem szükségszerűen kell leromlott életfunkciókkal, gyógyszerfüggőségben leélni

Az öregedés fogalmáról manapság a romló életfunkciók és a csökkenő életerő jutnak eszünkbe. Az ábrából ez nem olvasható ki, de Robotham és Clayton kutatási eredményeinek egyik legmegdöbbentőbb fejezete az idősödő emberek fizikai és mentális aktivitásával foglalkozik. Kiderült, hogy akkoriban az idős emberek nagy része aktív, tevékeny tagja volt a társadalomnak az életük utolsó napjáig, a súlyosan megromlott egészségi állapot és egészségügyi dependencia ritkaságszámba ment. Az idősebbek könnyebb fizikai munkával töltötték napjaikat, ún. “Workhouse”-ok jöttek létre erre a célra.

Nem töltöttek éveket haldoklással, ha letelt az idejük, általában hirtelen és “nem költségesen” haltak meg” – szó szerint idézve Paul Claytontól.

Szerző: Dr. Ládi Szabolcs

Hírlevél

Blog értesítő - kérem hetente az új cikkeket

Elfogadom az adatkezelési szabályzatot.

(220)