Home Egészség Megörzés Táplálkozás A baktériumok a barátaink!
A baktériumok a barátaink!

A baktériumok a barátaink!

0
Olvasási idő: 4 perc

A baktériumok a barátaink!

Az emberi sejtek számát illető becslések változnak, ma épp úgy tudjuk, hogy kb. 37 ezer milliárd sejt alkot egy emberi testet. Ehhez képest a bennünk, velünk szimbiózisban élő baktériumok száma olyan 100 ezer milliárdra tehető. Rögzítsük tehát: saját testünkben bizony mi vagyunk a kisebbség.

Ráadásul a baktériumok jóval, de jóval régebbi játékosok itt a Földön, mint az ember! És bár az általunk ismert baktériumok nem írnak hangszeres zeneműveket, és nem oldanak meg matematikai egyenleteket, (NB! ezeket az állításokat épp megdönteni látszik a kvantumfizika), azért megvan a magukhoz való eszük, évmilliárdos bölcsességük. Nem érdemes ujjat húznunk velük, na!

[OFF: ami a maradék, kisebbségben lévő emberi sejteket illeti, azt a 37 ezer milliárdot, ezen sejtek egyik legfontosabb szerve az ún. mitokondrium. Nekünk, így, nagyban, van májunk, szívünk, vesénk; sejtjeinknek is vannak ilyen, olyan meg amolyan szervecskéi. Ez a bizonyos mitokondrium nevű sejtszerv kulcsfontosságú az egészségünket illetően! Ez a sejtszervecske termeli ugyanis a sejt energiáját, ez használja fel a beérkezett oxigént, és ugyanez felelős a sejt öngyógyító mechanizmusaiért. (Illetve a sejt ön-lebontásáért, ha a helyzet úgy kívánja.) A mitokondrium kérdésköre egy hatalmas téma, de itt és most maradjunk annyiban, hogy ez a szervecske jelenti a kulcsot egészségünkhöz, vitalitásunkhoz, immunerőnkhöz és hosszú életünkhöz. A lényeg lényege: a mitokondrium bizony egy egykor volt baktérium (!!!), mely mind a mai napig megőrizte e karakterét! (Egykor sejtünk bekebelezte, de végül nem emésztette meg, hanem szövetségesévé tette.) Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy testünkben erős számbeli többségben vannak a baktériumok; a számbeli kisebbségben lévő „saját sejteinket” pedig bátran tekinthetjük kvázi baktériumoknak. (Tehát most egy zsák baktérium ír cikket további zsák baktériumoknak.)]

ON: Cserébe azért, hogy bennünk lakhatnak, a baktériumok elképesztő komoly hasznot hajtanak nekünk! Hol is kezdjük…? Először is, egy egybefüggő „filmréteget” képeznek a bőrünkön. Ők ott laknak, eszegetik a bőrünkön át távozó mindenfélét, cserébe anyagcsere melléktermékeikkel táplálják a bőrt. És elűznek minden behatolni vágyó vírust, baktériumot, miegymást. Ha a test elsődleges védelmi vonala a bőr, ahogy mondani szokták, akkor a baktériumok a nulladik. („A Sziget nulladik napi sztárvendége: Kispál és a Borz!”)

Pontosan ugyanezt csinálják a bélrendszerben. Ami nem oda való, és még él, kinyírják; ami oda való, beengedik, felhasználják, felhasználhatóvá teszik. Jó, ha észben tartjuk: a test valódi határa a bélfal. Maga a szájtól a végbélnyílásig terjedő „cső” még kívül van a testen; ami a bél falán átjut, az kerül „be” a szervezetünkbe. Mondhatjuk tehát, hogy a bélfal sejtjei a sorompó, az ott tanyázó „baráti” baktériumok pedig a határőrség. Nagyon nem mindegy, hogy milyen színvonalon végzik munkájukat!

 

A baktériumok (nem csak) létfontosságú hormonokat termelnek számunkra

Egyetlen példa a sokból: az alapvető életörömért, életigenlésért felelős hormont. Hiába veszi meg valaki a harmadik magánrepülőgépét, lehet, hogy holnap felköti magát nagy boldogtalanságában. A másik ember viszont lehet, hogy egy diktatúrában él, egyetlen inge van, és semmi, de semmi esélye a társadalmi hierarchiában való tovább lépésre – viszont túláradóan boldog! (Viva la Cuba! Viva la revolucion!)

Anyatej, majd a későbbiekben tisztességes élelmiszerek, semmi adalékanyag – mindez jó bélflórát eredményez. A jó bélflóra (némi napfény segítségével) hatalmas mennyiségű szerotonint gyárt, és kész is az életöröm! Hiába, a boldogság színtisztán biokémiai kérdés.

A baktériumok számos vitamint illetve fehérjét is legyártanak számunkra, ha jó karban tartjuk kis enklávéjukat. Sőt, a legújabb kutatások szerint a baktériumok információkat tárolnak, (agyunk számára külső merevlemezként funkcionálnak), ötleteket, ihletet adnak, (íme, a szimfónia forrása!), általánosságban véve képesek növelni az intelligenciát, összefüggésben állnak immunrendszerünk hatékonyságával, állóképességet adnak (lásd a sportolók körében végzett, teljesítménynövelést célzó széklet beültetések), zsírt égetnek – felsorolni is lehetetlen, mi mindenben van szükségünk rájuk.

Jó tudni, hogy igen sok féle baktérium lakik bennünk. Egyesek javítják egészségi állapotunkat, élesítik eszünket és karcsúsítják derekunkat, míg mások pont fordítva. Min múlik összetételük, arányuk? Nos, mindenekelőtt azon, hogy mivel etetjük őket. Ha ezt adjuk nekik, emezek híznak fel, ha azt adjuk nekik, amazok. Magyarán, bélflóránk (intelligenciánk, állóképességünk, immunrendszerünk, boldogságunk, élethosszunk, egészségünk) állapota azon múlik, mit eszünk. Túrós bukta, kóla, gumicukor, nyam-nyam!

 

A bacik habitusa is csak “neveltetés kérdése”

A szénhidrátban gazdag, zsírban szegény táplálkozás maga a (passzív) idiotizmus. Tudom én, hogy a pizza finom, naná, így és ezért alkották meg az összetevőit. De többen esküsznek arra is, hogy kokainozni jó, ám azt azért mégsem állítják, hogy a cucc egészséges volna! Oké, a kenyér meg a tészta jó ízű, elismerem – csak épp haza vágja bélflóránkat, azaz egészségünket.

Létezik azonban aktív idiotizmus is: a háború, melyet az emberiség indított a baktériumokkal szemben.

A penicillin felfedezése elhozta az emberiség történetébe az első csodaszert: egy pirulát, mely kivétel nélkül mindenkinél működik, és elmulaszt tüdőgyulladást, diftériát, tífuszt. A történetnek nyilvánvaló előnyei voltak, (vannak), melyeket szükségtelen részletezni. Voltak azonban negatív hatásai is. Először is, az orvos ekkor került a félisten szerepébe. A penicillinig az orvos egy képzett természettudós volt, aki mindenfélével megpróbálkozott, amivel hozzásegíthette a beteget a gyógyuláshoz. Ám az vitán felül állt, hogy meggyógyulni csak az érintett személy képes. A penicillin viszont csodaszert adott az orvos kezébe: eeez a kis pirula adja az üdvösséget, és általam juthatsz hozzá! És itt meg is változott az emberiség kollektív világképe: innentől kezdve a beteg nem felelős, hanem áldozat. A megoldás kulcsa pedig az orvos, akit siker esetén hála, balsiker esetén átok illet. Valahol ebben a térben és időben „veszett el” az ember öngyógyító képessége.

A másik negatív következmény, hogy az emberiség önkorlátozás híján nyakló nélkül kezdte el alkalmazni a szuperfegyvert. Megvan a kép? A hollywoodi-i sci-fiben jön az idegen űrhajó, szándékai egyelőre nem ismeretesek. A hippik körtáncot járnak, a szemüveges antropológus óegyiptomi nyelven kántál. A kegyetlen arcú, négycsillagos tábornok azonban leüvölti az elnök fejét: „Atomot nekik!” Általában ez az álláspont (azaz a hüllőagy) győzedelmeskedik, rendre lesújtó végeredménnyel, már ami az emberiséget illeti.
Az elmúlt nyolcvan évben az emberiség pont ezt művelte: atomot nekik! Antibiotikumot mindenre!!! (És akkor még nem beszéltünk a szappanba, ivóvízbe, a fogkrémbe stb. csempészett további antibiotikus szerekről, meg a két szoptatás közötti mellbimbó fertőtlenítésről…) Mi lett a dolog vége? Sikerült -e elpusztítani a baktériumokat? Hát nem. Bocs, de ez az ő bolygójuk. Mi itt csak vendégek vagyunk, ráadásul afféle újoncok. Talán érdemes volna tisztelnünk a tapasztalt és ravasz bennszülötteket!

Amit létre hoztunk, az az atombomba által megtáltosodott űrlény, aki most már tényleg mindenkit fenyeget: a szuperbaktérium.

A történelem az élet tanítómestere: esetleg érdemes elgondolkodnunk a fentieken, mielőtt a vírusoknak is hadat üzenünk…

Ugyanis: a vírusok is a barátaink…

Dr. Futó Gábor WWW.HOTERAPIA.HU A Life Philo Science Institute végzett hallgatójaként 2014. óta a “health science” területén dolgozom. A XII. kerületi Istenhegyi Klinikán 2016. óta nyújtok konzultációval egybekötött hő-, mágnes- és és hidrogénterápiás kezeléseket.